Időt spórolunk az online meetingekkel, de mennyire hatékonyak? A neurobiológus elmagyarázta

nő laptop előtt ül online meetingen vesz részt

Az online meetingek kényelmesek: nem kell utazni, parkolóhelyet keresni, és akár néhány perc alatt összehívhatunk egy megbeszélést. Látszólag minden adott ahhoz, hogy gyorsabban és hatékonyabban dolgozzunk. De biztos, hogy valóban így van? Szász Máté neurobiológus egy beszélgetésben olyan meglepő tényezőkre hívta fel a figyelmet, amelyek miatt érdemes lehet újragondolni, mikor választjuk a videóhívást a személyes találkozás helyett.

„Béla, itt vagy?” – hangzik el a kérdés egy online megbeszélésen. Néhány másodperc csend után végre megszólal a kolléga, és közli, hogy elfelejtette bekapcsolni a mikrofonját. Majd megkérdezi, hol is tartott a megbeszélés.

Ismerős helyzet?

Szász Máté a Diagnózis podcastban humorosan idézte fel az ilyen jeleneteket, amelyek szerinte jól mutatják az online meetingek egyik legnagyobb problémáját: a résztvevők jelen vannak a megbeszélésen, de egyáltalán nem biztos, hogy figyelnek is.

Pedig a neurobiológus maga is előszeretettel használja az online megbeszéléseket. Mint elmondta, nem szívesen utazik be a városba egy kávézás kedvéért, mert a közlekedés és a parkolás rengeteg időt vesz el.

A videóhívások tehát kétségtelenül praktikusak. A hatékonyságuk azonban már más kérdés.

A személyes kommunikációból fontos jelzések veszhetnek el

Amikor személyesen beszélgetünk valakivel, folyamatosan figyeljük az arcát, a testbeszédét és az apró reakcióit. Egy bólintás, egy szemöldökemelés vagy egy alig észrevehető arckifejezés is visszajelzést ad arról, hogy a másik érti-e, amit mondunk.

Online meetingeken ezeknek a jelzéseknek egy része nehezebben érzékelhető.

Ráadásul az internetkapcsolat miatt a reakciók késhetnek is. Szász Máté szerint az agyunk nagyon érzékeny a kommunikáció megszokott ritmusára, ezért a késleltetett visszajelzések zavaróak lehetnek.

Van azonban egy ennél meglepőbb probléma is.

A képernyőn gyakran természetellenesen nagy méretben látjuk a beszélgetőpartnerünk arcát.

Szász Máté arra hívta fel a figyelmet, hogy a hétköznapi életben általában csak nagyon közeli, intim vagy konfliktusos helyzetekben kerül valakinek az arca ilyen közel hozzánk. Egy nagy monitoron megjelenő arc ezért szokatlan közelségérzetet kelthet, ami növelheti a mentális terhelést.

Hasonló jelenséggel foglalkozott Jeremy Bailenson, a Stanford Egyetem kommunikációkutatója is. A videóhívások okozta fáradtságról szóló tanulmányában többek között a túlzottan közeli szemkontaktust és a saját arcunk állandó látványát nevezte meg lehetséges terhelő tényezőként.

Mindenki ott van a meetingen, de vajon ki figyel?

Az online megbeszélések másik nagy problémája a megosztott figyelem.

Személyes találkozón viszonylag könnyen észrevehető, ha valaki mással foglalkozik. Videóhívás közben viszont egyszerűen megnyithatunk egy másik ablakot, válaszolhatunk az emailjeinkre, vagy akár a telefonunkat is ellenőrizhetjük.

Különösen akkor nagy a kísértés, amikor sok résztvevő van jelen, és úgy érezzük, hogy az adott téma nem kapcsolódik közvetlenül a munkánkhoz.

Szász Máté szerint ilyenkor a felelősség is megoszlik. Mivel mások is részt vesznek a megbeszélésen, könnyen azt feltételezzük, hogy valaki biztosan figyel, jegyzetel, és emlékezni fog a fontos részletekre.

Csakhogy előfordulhat, hogy a többiek pontosan ugyanezt gondolják.

A neurobiológus saját tapasztalatként említette, hogy heti rendszerességű online meetingeken olykor a résztvevők alig emlékeztek arra, miről volt szó az előző alkalommal.

Ezen az sem feltétlenül segít, hogy ma már sok megbeszélésről automatikus jegyzőkönyv vagy mesterséges intelligenciával készített összefoglaló készül.

Ha ugyanis mindenki arra számít, hogy később úgyis visszakeresheti az információkat, csökkenhet a késztetés arra, hogy már a megbeszélés közben figyelmesen feldolgozza és megjegyezze az elhangzottakat.

A kreatív munkában a személyes találkozásnak külön előnye lehet

Nemcsak Szász Máté tapasztalatai vetnek fel kérdéseket az online megbeszélések hatékonyságával kapcsolatban.

A Nature tudományos folyóiratban 2022-ben megjelent kutatás azt vizsgálta, hogyan befolyásolja a videóhívás a közös ötletelést.

A kutatók laboratóriumi kísérletekben és több országban végzett munkahelyi vizsgálatokban azt találták, hogy a videókapcsolaton keresztül együttműködő párok kevesebb kreatív ötletet hoztak létre, mint a személyesen találkozók.

Érdekes módon viszont akkor, amikor a már megszületett ötletek közül kellett kiválasztani a legjobbat, az online együttműködés nem bizonyult rosszabbnak.

Ez arra utal, hogy nem minden munkafeladatnál ugyanaz a kommunikációs forma a leghatékonyabb.

Egy új termék vagy üzleti koncepció kidolgozásánál például előnyös lehet a személyes találkozás, míg egy rövid státuszegyeztetés vagy konkrét döntés meghozatala videóhívásban is jól működhet.

Mikor érdemes inkább személyesen találkozni?

Az online meetingekről nem szükséges lemondani. Az utazási idő és a költségek csökkentése, a távoli munkatársakkal való kapcsolattartás és a gyors egyeztetés továbbra is komoly előnyt jelent.

Érdemes viszont átgondolni, hogy minden megbeszéléshez szükség van-e videókapcsolatra, és valóban minden meghívottnak részt kell-e vennie rajta.

Ha egy meeting célja csupán néhány információ megosztása, esetenként egy rövid email is elegendő lehet. Ha viszont közösen szeretnénk új ötleteket kidolgozni, érzékeny kérdéseket megbeszélni vagy egy csapaton belüli együttműködést erősíteni, a személyes találkozás többet adhat.

A videóhívások mentális terhelése is mérsékelhető. Segíthet, ha kisebb méretben jelenítjük meg a résztvevők arcát, elrejtjük saját képünket, és a megbeszélés idejére bezárjuk a figyelmünket elvonó alkalmazásokat.

A valódi kérdés tehát nem az, hogy az online vagy a személyes meeting a jobb, hanem az, hogy melyik szolgálja hatékonyabban az adott megbeszélés célját.

Hiszen hiába spórolunk meg egy óra utazást, ha a megbeszélés végén kiderül, hogy a résztvevők nem ugyanazt értették meg, nem emlékeznek a döntésekre, vagy egy hét múlva újra ugyanazokat a kérdéseket kell megtárgyalniuk.

Forrás: Diagnózis egészségpodcast – Szász Máté és Stoiber Vivien beszélgetése, 2026. november 18.; Stanford Egyetem; Nature.